Tudom, hogy furcsa, de hallva ezt a kérdést, vissza kell kérdeznem: ki kérdezi? Ugyan azt a folyamatot egy intézményi befektető, aki egy nyugdíj alapot kezel, egy FOREX day-trader és egy 5 évben gondolkozó magánbefektető egészen máshogy látja.
Ezzel persze nem szeretném a választ megkerülni, szóval kezdjük a mostani helyzet elemzésével.
Tőzsdék: minden egy irányba hat
A tőzsdei ármozgásokban nem csak a gazdasági folyamatok, makrogazdasági intézkedések „leképeződését” látjuk, hanem komoly mozgatórugót jelentenek az érzelmek – és ettől olyan nehéz bármilyen előrejelzést is készíteni.
Mindenesetre a legfontosabb makrogazdasági folyamatok eléggé érdekes képet mutatnak. A fejlett világ gazdaságai szépen süllyednek bele egy stagnáló állapotba, elfogynak a növekedést az eddigiekben biztosító erők:
- a jegybankok kamatot emelnek
- magas és egy ideig velünk marad az emelkedő infláció
- a tech részvények túlárazottak (?)
- a járványhelyzet utórezgései
- nyersanyag és energia kérdések
- orosz-ukrán háború
- környezetvédelem, növekedés nélküli világ
A baj az, hogy ezekhez hasonló kérdéseket még sokat lehetne feltenni, de önmagában ezek megválaszolásával sem jutunk egészen közel a kérdés megválaszolásához: mi a franc lesz a tőzsdéken?
A jegybanki kötéltánc
A norvégok okosak voltak, a jobb időkben létrehozott alapjukban hatalmas pénz gyűlt össze, amit a most következő nehéz időkben fel tudnak használni. A legtöbb ország azonban nem volt ilyen okos, óvatos.
Az USA államadóssága már a GDP 130%-nál tart, de a legtöbb EU ország is hasonló helyzetben van (görög 200%, olasz 150%, német 75%, magyar 80%, EU átlag 90%). És ennek az államadósságnak egyre nagyobb részét finanszírozzák a jegybanki vásárlások. A Covid időszakban soha nem látott pénzbőségben úsztak a fejlett világ gazdaságai, de a korábbi évek eröltetett növekedésének is eljött a böjtje.
Arra senki sem számított, hogy az elhalasztott lakossági és szélesebb értelemben vett kereslet is akkor fog beindulni, amikor chip hiány és nyersanyag árrobbanás lesz, majd jön az ukrán háború.
Az elszabaduló inflációra nincs más jegybanki eszköz, mint a kamatemelés, pedig ez most valami más, ebben a cikkben írtam az infláció valódi arcáról. Tehát jön a kamatemelés. Az MNB – mivel hazánk túl nyitott gazdaság – az elsők között lépett: 2 éve még 0,6%-os alapkamat most 5,4%. Az USA is elkezdte a kamatemelést, éppen most emeltek újabb 0,5%-ot (0,9%-nál tartanak és további emelések fognak jönni). Az EU óvatosabb, itt még többnyire csak beszélnek, az alapkamat emeléséről és – 0,31%-nál tartanak (év végén lesz talán 0,7-1%). A baj az, hogy a jegybanki eszközök nem igazán „erősek”, így a folyamatok csak lassan lesznek irányíthatóak – ha nem szabadulnak el.
Mi állítja meg az inflációt?
Semmi. Furcsa dolog és megint csak a várakozásokkal, érzelmekkel magyarázható: évekig semmi sem volt képes egy legalább 2%-os inflációt gerjeszteni a fejlett világban, most pedig mindenki árat emel, igyekszik tovább hárítani a rá nehezedő „árnyomást” – de a végén mindig ott a lakosság, aki a terheket igazából viseli majd. A várakozások további áremelkedésről szólnak és így az infláció lefékezése sem lesz gyors és egyszerű. (Ha a szellem kiszabadul a palackból, nem könnyű visszaszuszakolni.)
Az USA és az EU infláció is 7-9% körül alakul és legjobb esetben is inkább csak stagnálhat, mint csökken a következő években. Itthon is 8-9% a hivatalos, de az élelmiszereknél jóval magasabb áremelkedés történt.
A pénzbőség régóta tart és nem volt infláció, mivel a pénz alapjában megmaradt a pénzpiacokon. Most is az a kérdés, hogy az emberek költekezni akarnak, a rossz idők előtt még utaznak, vásárolnak egy jót vagy a pénz nagyobb része alapvetően a gazdagokhoz kerül, akik befektetik és szépen lassan lecsitul az áremelkedés?
Most még nem lehet választ adni a kérdésre, de szerintem az idei évben még az áremelkedés lesz a jellemző.
Gazdasági növekedés és a részvények
Az USA 7%, az EU 5% hazánk 7% éves növekedést mutat, mely adatnál azonban nem szabad elfelejtenünk a járvány miatt kialakult alacsony „bázis” adatot. Egy visszaesést követően tud nagyobb lenni a növekedés, de ez messze nem jelenti azt, hogy minden rendben van a fejlett világ gazdaságaiban. Az sem látszik most még, hogy mekkora a baj – túl kevés idő telt el a járvány lecsengésétől. Sőt Kínában még mindig komoly lezárások vannak, ami az ottani gazdaság idei teljesítményét jócskán lerontja. Tehát még nem látni, hogy milyen lesz a nyár: beindul a fogyasztás, turizmus, felpörög a gazdaság – de ezzel együtt az infláció is?
A vállalati gyorsjelentések is nagyon vegyes képet mutatnak, a tech cégek teljesítménye kissé elmarad a várakozásoktól, itt még az árfolyamesés ellenére is vannak túlárazott részvények. Nagy a bizonytalanság, túl sok tényező alakulása határozza meg, hogy merre is fogunk tartani. Régen volt ennyire instabil a növekedés és bizonytalan a jövő.
Az energia helyzet Európában akár kritikusra is fordulhat, a nyersanyagokból még egy ideig hiány lesz, így az árak is csak felfelé mozdulhatnak. Nehéz pozitív képet festeni…
A háborúnak vége lesz
Ebben a kérdésben végképp lehetetlen most okosat mondani – bármi megtörténhet. Akár pár hét alatt is vége lehet, de akár évekig elhúzódó konfliktus is kialakulhat. Talán az elsőnek nagyobb a valószínűsége, de ebben a kérdésben nem szeretnék állást foglalni.
De a háborúnak egyszer vége lesz. Hány ukrán fog haza menni? Hogyan épül újjá ez az ország? A délszláv háborúk hatása még mindig érződik a balkáni régióban, talán a horvátok tudtak kissé túljutni a háborús sebeken, de a régió elmaradása folyamatos a lehetőségeitől és a környezetétől egyaránt.
Az Európára nehezedő energetikai nyomás biztosan nem múlik el, az orosz függést meg kell szüntetni a lehető leggyorsabban – és ez sokba fog kerülni. A szétszakított gazdasági kapcsolatok lassan fognak helyre állni, és amit mérni sem fogunk tudni az az elmaradt lehetőségek, beruházások, befektetések, együttműködések. Azok a pozitív folyamatok, amelyek nem valósulnak meg sehogyan sem mérhetőek, de a háború számlájára lesznek írhatóak.
A környezetvédelem egyre égetőbb kérdés, egyre több pénzt visz el, egyre komolyabban kell vennünk, sőt el kellene gondolkoznunk egy kevésbé növekedés és inkább fenntarthatóság fókuszú gazdasági élet kialakításáról.
Merre tovább tőzsdék?
De térjünk vissza a kérdésünkhöz: merre is haladhat a tőzsdék túlfűtött vonata? Azt sejtjük, hogy a korábbi évtizedre jellemző és a járvány kapcsán tapasztalható tőzsdei emelkedés nem folytatható. El kellett jönnie a korrekciónak és az igazi kérdés inkább az, hogy hol lehet az esés alja?
A fenti ábra az S&P500 index heti chartja, ahol szépen látszódnak az utóbbi évek legnagyobb áresései (piros vonalak). A kék 200 napos mozgóátlagra szépen ráülnek a nagyobb esések alsó gyertyái, néha rendesen át is szakadt ez a vonal. De a végén látható emelkedés hatalmas. Van még tér lefelé rendesen, tud hova tartani az esés……
Tehát összefoglalva csak olyan tényezőket látok, amelyek a további esést alapozhatják meg. Azonban a tőzsdéken azért rövidebb időszakot nézve az érzelmek uralkodnak és így akár jöhet egy a márciusihoz hasonló emelkedés is. Ugyanis a pénzpiacokon jelen lévő őrült mennyiségű pénz keresi és nem igazán találja a helyét.
Akit egy részletesebb makrogazdasági elemzés és konkrét részvényekre kiterjedő részvény vásárlási módszertan érdekel, az jöjjön el a tőzsdetanfolyamra.
