A tőzsdei kereskedés útja az összeomlás felé

Nagyon torzítja a tőkepiacokat a passzív alapok térnyerése, előbb-utóbb eljön az összeomlás – véli Michael Burry befektetési alapkezelő, aki a 2008-as válságot megelőzően rájött és „fogadott” a CDO-k (collateralized debt obligation – szintetikus fedezett adósságkötelezettség) jelenség visszásságaira.

Az indexalapok irányába megfigyelhető tőkeáramlás jelentősen eltorzítja a részvény és kötvények árfolyamát. Ez a jelenség hasonló ahhoz, mint amit a CDO-kkal kapcsolatban lehetett tapasztalni annak idején az alacsony minőségű jelzáloghitelek piacán. Eljön ugyanis az a pont, amikor a tőkeáramlás megfordul, s akkor csunya világ jön. Ez a lufi olyan, mint a többi és minél tovább tart, annál nagyobb lesz majd az összeomlás.

A szakember jelenleg mintegy 340 millió dollár befektetéséért felelős a Scion Asset Management nevű cégnél, s portfóliójában előnyben részesíti a kisebb kapitalizációjú, ellenben fundamentálisan alulértékeltnek tartott társaságok részvényeit. Többek között azért, mert az ilyen részvények jellemzően alulreprezentáltak a passzív befektetési alapok portfólióiban.

De nem csak a passzív befektetési formák, hanem a jegybankok is jelentősen torzítják az árazásokat a tőkepiacokon. Éppen emiatt a piaci kamatok és hozamok alakulása már nem mutatja hatékonyan a mögöttes termékek kockázatát a kötvénypiacon, a passzív befektetési formák térnyerése miatt ugyanez mondható el a részvénypiacokról is. A leegyszerűsített elméletek és modellek, amelyek alapján azok a befektetési stratégiák felépülnek és az ETF-ek (tőzsdén jegyzett alapok) és a befektetési alapok befektetnek, már nem igénylik azt az egyedi részvényekre lebontott elemzési munkát, amely az igazi értékek megtalálásához lenne szükséges. Ez a folyamat pedig nagyon hasonló ahhoz, amit a szintetikus CDO-k esetében lehetett tapasztalni a válság előtt. Ott is a háttérbe szorult a valódi, fundamentumokra alapuló elemzés, s helyette a masszív tőkemozgásokat a Nobel-díjas modellek határozták meg, amelyek később hamisnak bizonyultak – foglalta össze aggodalmait Burry.

A részvények és kötvények árazása torzul

A passzív indexalapok „piszkos kis titka” az, ahogy a likviditás eloszlik a részvények és a részvényt tartalmazó indexek között. A részvények napi forgalma ugyanis rendszerint sokkal alacsonyabb, mint az őt tartalmazó indexeken alapuló termékeké.

A 2000 legnagyobb amerikai részvényt tartalmazó Russel 2000-es index több mint fele olyan részvény, amelynek napi forgalma nem haladja meg az 5 millió dollárt. Ezeknek is közel fele, 456 részvény forgalma kevesebb, mint 1 millió dollár. Azonban ezek a részvények szerepelnek indexekben, s ezért a passzív befektetési formákon keresztül ilyen részvényekhez van kötve több százmilliárd dollárnyi tőke.

Ráadásul a világ vezető részvényindexének tartott S&P 500-as indexszel sem jobb a helyzet. Ennek kosara tartalmazza a világ legnagyobb kapitalizációjú részvényeit, mégis ezek közül 266-nak a forgalma 150 millió dollár alatt marad. Ez persze soknak hangzik, azonban globálisan ezer milliárd dollárra  rúg azoknak az eszközöknek az értéke, amelyek ezekhez a részvényekhez vannak indexálva. A színház egyre zsúfoltabb lesz, azonban a kijárat mindig ugyanaz, mint ami mindig is volt. S a helyzet még rosszabb, ha az ennél is illikvidebb külföldi részvény és kötvénypiacokat nézzük.

A strukturált eszközökkel való játék mindig ugyanaz. Könnyű őket eladni, a befektetési menedzserek egyre olcsóbban adják az indexelt, passzív eszközöket. De ők sem bolondok, azért teszik, mert nagy tételben adják őket. A baj az, hogy mostanra már lehetetlen lesz egyszerűen leépíteni e pozíciókat. Burry szerint a helyzet mögött álló fundamentális koncepció ugyanaz, mint ami a 2008-as piaci összeomlást eredményezte. Nem tudni mikor jön ez el, de minél tovább tart ez a folyamat, a krach annál nagyobb lesz – ismételte meg baljós jóslatát a szakember.

Forrás: napi.hu