Sokan úgy gondolják, hogy a tőzsdéket a pénz mozgatja, itt semmi más nem számít csak a pénz. Pedig van egy sokkal fontosabb dolog a kereskedésnél: ez pedig az idő.
Kim Nguyen egy nagyon izgalmas és sokrétegű filmet készített. A film nem csak a pénzről és az automatizált kereskedést uraló harcról szól a milliszekundumokért. A high frequency trading könyörtelen tőzsdei világában is harc dúl, mint az élet sok más területén. Itt is a törtető és jó képességű fiatalok küzdenek a nagyhatalmú, könyörtelen mindenhatókkal, akik uralják a tőzsde világát a leggyorsabb kereskedési rendszerrel, amely képes egy nagyon picivel megelőzni a többi szereplőt.
A film főhősei, Vincent (Jesse Eisenberg) és Anton Zaleski (Aleksander Skarsgård) okosak és ambiciózusak. Találnak egy „befektetőt”, aki sok pénzt áldoz az álmukra: a kansasi és a New Jersey-i tőzsde között optikai kábelt fektetnek le, amivel a versenytársakhoz képest 17 helyett 16 milliszekundum alatt juthatnak adatokhoz, amit aztán szupergyors programmal és kötések sorozatával dollár milliókra tudnak átváltani.
Vincent a project lelke, tervez, szervez, ha kell pénzt kunyerál, Anton pedig a programozással küzd, az ő feladata az üvegkábelhez szükséges hálózat és kereskedési rendszer összehangolása az 1 milliszekundumos előny elérése érdekében.
Akit érdekel a tőzsde világa, annak mindenképpen érdemes a filmet megnézni – bár sokat a kereskedésből és annak lényegéből nem fog megérteni. Azt azonban igen, hogy vannak a tömegek, a kiskereskedők, akik úsznak az árral és vannak a nagyhalak, akik a „vizet mozgatják”. Bár a történet alapját a high-frequency trading (vagyis az automatizált módon, villámgyorsan, rövid ideig tartó pozíciófelvétellel zajló kereskedés) adja, a film mégsem ebben a zajos tőzsdei környezetben játszódik. Gyönyörű felvételeket látunk, ahogy helikopterről, vagy hajóról mutatják be a nem mindennapi fúrás helyszíneit, eseményeit. De nem ez a szál az igazán érdekes szerintem a filmben.
Számomra az az üzenet volt fontos, hogy az ember tűzön-vízen keresztül valósítsa meg az álmait, hiszen azok vagyunk, amit cselekszünk, jobb esetben a kevesek még komoly nyomot is hagyhatnak maguk után. Másrészt, hogy Vincent sorsának alakulásából még egy dolgot megérthetünk: gyakran dönteni kell, hogy az álmainkért, céljainkért mekkora áldozatot vagyunk hajlandóak megfizetni. Mert az életben a „végén” mindig benyújtják a számlát.
Ennek a tőzsdei világnak a könyörtelensége is átjön a filmen, azonban nem érezzük úgy, hogy a harc hiábavaló lenne – az álmunk vezérel és előle nem igazán térhetünk ki.
