Manapság a tőzsde szó hallatán a számok és a gyorsan váltakozó grafikonok juthatnak az eszünkbe. Nos, nem mindig volt ez így a börze világában. Tulajdonképpen a távközlési eszközök feltalálásáig egy igen lassú, a maihoz képest elég unalmas helynek számíthatott az értékpapírok kereskedésének a helye.
Ám a távírógép feltalálása ezt rövidesen alapjaiban megváltoztatta. Royal Earl House (1814–1895) a nyomtatós (betűnyomó) távírógép feltalálója, amit 1846-ban szabadalmaztatott, merőben megváltoztatta az utána következő éveket. A gépezet alkalmas volt 40 szó átvitelére percenként, de a tömeggyártása még nehézkes volt. Rá 21 évre, 1867-ben a New York-i tőzsdén is elkezdték alkalmazni ezt a technológiát, amely már percre pontosan tudta szolgáltatni a részvényárfolyamokat a befektetőknek szerte az USA-ban.
A nyomtatós távírógép, aminek angol elnevezése a gép által kiadott hangok miatt a „ticker machine”, vagyis tükörfordításban „ketyegő gép”, felváltva az addig futár vagy postai úton való lassú távkereskedést, merőben felgyorsította a pénzügyi piacok életét, áthidalva a távolságot a befektetők között így ezzel biztosítva a részvények likviditását és a forgalom növekedését. Egészen 100 évig volt használatban ez a technológia (1870-1970), ezután a számítógépes hálózatok és az internet átvette ezt a szerepet.
A legkorábban használt modellt a Universal Stock Ticker nevű gépet, maga Thomas Alva Edison tervezte 1869-ben. Ez a gép jelentős javításon esett át az elődeihez képest, így már alkalmas volt a másodpercenkénti karakter átvitelre is. Azelőtt a postai kézbesítés útján való távkereskedési módszer egy befektető számára naponta csak 1-2 ügyletet bonyolított le, a távírógéppel viszont ez már másodpercenként akár több ügylet is lehetett egyszerre. Így vált a tőzsdei kereskedés egyre jobban időérzékennyé.
Az 1880-as évekre már több ezer ilyen gép lett telepítve a New York-i bankárok és brókerek irodáiban szerte az USA-ban. A cégek rövidítéseit angol nyelvterületen a gép által kiadott kattogó hang után csak „ticker symbol-nak” vagyis „ketyegő szimbólumnak” nevezik. Az elektromos kijelzők feltalálásáig, a sportban is alkalmazták ugyanezt a technológiát a táblakezelők értesítésére, amikor eredményváltozást kellett végrehajtani. Valamint az újságírók számára szerte az USA-ban tudták így a sporteredményeket közvetíteni, ezzel biztosítva a másnapi újságok megjelenéséig az időben való tájékoztatását. A ma is használt elektronikus kijelző a régi nyomtatott papírt utánozza.
Az elhasznált távírószalagokat előszeretettel használták a 20. században az ünnepségek illetve parádék alkalmából. Manhattan belvárosában külön alkalom volt a tőzsdei szalagok „újrahasznosítására”, amit el is neveztek „ticker tape” parádénak. Ezeket a parádékat valamilyen jelentősebb eseménykor szervezték, ilyen volt pl. az első és második világháború győzelmének megünneplése, vagy az asztronauták sikeres visszatérése a földre. A hagyomány a mai napig él az USA-ban, csak az eredeti tőzsdei szalagokat felváltották a szaggatott papírból készült konfettik.
A távírógép alkalmazása rohamosan felgyorsította a pénzügyi piacok életét. Ez volt az első lépés a mai hipergyors távkereskedés felé, amely már szuperszámítógépek között bonyolódik le. A távíróhálózatok és a technológia elöregedésével ezeknek a gépeknek is megszűnt a használati értékük, de továbbra is nagy becsben állnak az antik régiségek piacán a gyűjtők körében.
Forrás: index.blog.hu Ceteris Paribus
