Tőzsdei kereskedő vagy átlagember?

A legtöbb embernek nincs egységes, szikla szilárd egyénisége, hanem különböző helyzetekben különböző reakciókat produkáló, különbféle érték és érdek alapján érvényesülő személyisége van.

Az átlagember fegyelmezetlen, következetlen, érzelmileg labilis és racionális döntései során is állandóan manipulálják. Már bocsánat, hogy ilyen élesen fogalmazok, de alapvetően nem sok a fenti megállapításban a túlzás. A tőzsdei kereskedéshez fegyelem és kitartás kell.

Ezért van aztán az, hogy az ember sokszor elhatároz valamit, amit aztán nagyon ritkán tart be. Elhatározza, hogy holnaptól korán kel, tornázni, fogyni, stb. fog. Aztán a következő reggel az ember tovább alszik, nem fogyókúrázik és nem sportol. Mondhat bárki bármit, a legtöbb ember fegyelmezetlen, következetlen.

Az élet nagy kérdéseiben helyes és tántoríthatatlan véleményünk van, azonban az élet apró dolgaiban engedékenyebbek vagyunk, sodródunk, kis stiklikkel lassan távolodunk az értékeinktől, céljainktól. Aztán döbbenten látjuk, hogy hova jutottunk.

Egy-egy rossz döntés következményeit hosszú időn keresztül viseljük magunkon, aztán vagy tanulunk belőle vagy nem. Az érzelmeink és ösztöneink hajtanak bele bennünket helyzetekbe és döntésekbe – pedig azt hinnénk, hogy a XXI.századi ember kulturáltabb, tudatosabb, célirányosabb.

A jó tőzsdei kereskedő más

A legtöbben ugyan azokat a hibákat követjük el a tőzsdei kereskedés során, mint az élet hétköznapi döntéseinél – aztán fizetünk érte a számlánkon elszenvedett sokadik és egyre nagyobb veszteséggel.

Ha nyerőben vagyunk, azt hisszük, hogy tévedhetetlenek vagyunk. Ha veszteséges pozícióban ülünk, akkor valami csodában reménykedünk, felettünk álló „hatalomban” bízunk.Nem tartjuk be a saját magunk által felállított, elfogadott szabályokat.

Genetikailag úgy vagyunk felépítve, hogy nehezen tűrjük a stresszt, a monotonitást, a folyamatos figyelmet igénylő feladatokat. A nyereséget gyorsan elrakjuk, a veszteséget hagyjuk elszaladni. Haragszunk a világra, a brókerre, mindenki hibás, csak mi nem. Rettegve ébredünk éjszaka, hogy mi lesz, ha elveszítjük a pénzünket, de nem tartjuk be a kereskedési szabályokat.

A kereskedés során nagyon fontos, hogy hozzunk létre egy saját stratégiáját, kereskedési szabályrendszert. Ehhez kell tartanunk magunkat, még akkor is, ha a bennünk lévő gyenge, fegyelmezetlen és érzelmekkel túlfűtött énünk rossz irányba terelne minket.

Tőzsdei kereskedés és az érzelmek. Az átlagember nem fegyelmezett és kitartó.

Ki kell alakítanunk olyan automatizmusokat, amelyek „lefuttatásával” hosszabb távon nyerők tudunk lenni – még ha időnként veszteségeink is keletkeznek.

A hétköznapi életben, a vágyébresztésen alapuló kapitalista világrendben elképesztően nehéz dolga van az átlagembernek. Nehéz ellenállni a sok csábításnak, trendi kihívásnak. A kereskedési tevékenység folyamán viszont az életben maradás alapvető feltétele, hogy erős akarattal, konkrét célokkal kijelölt úton, előre meghatározott szabályrendszert követve cselekszünk. És ettől nem térünk el!

Tudod, hogy mi a tőzsde?

Ez a világ legkeményebb „játéka”, versenye, ahol az ellenfél gyorsabb, jobban informált, gyakran irracionális és sokszor etikátlan. Sőt a helyzet még rosszabb, ha figyelembe vesszük, hogy nem is csak emberekkel „versenyzünk”, hanem olyan számítógépek, robotok ellen kell kiállnunk, akik ezerszer gyorsabbak nálunk, nincsenek érzelmeik és nem tudnak fegyelmezetlenek lenni. Azt sem tudják, hogy mi az. Csak könyörtelen kitartással végzik a dolgukat. Olyan traderek vannak a pályán, akiknek sokkal nagyobb a tapasztalata, olyan vagyonkezelők, akiknek sokkal több a pénze. A bennfentesek több információval rendelkeznek, miközben téged folyamatosan félre fognak informálni, befolyásolnak, megvezetnek – ha hagyod.

Meg kell ismerned a tőzsdét, a szereplőket, a szabályokat, és megtalálni a piaci réseket, azt a pici mezsgyét, ahol sikerrel tudsz pénzt keresni.

Meg kell értened azt, hogy miképp gondolkoznak és cselekednek az ellenfeleid. Kell, hogy legyen egy sziklaszilárd szabályrendszered, és jól meg kell választanod a „csatatereket”: akkor és ott lépj be a harcba, ahol és amikor a legjobbak az esélyeid.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük