A tőzsdei kereskedés és az agyunk működése

Elolvastam Jason Zweig könyvét, amelynek a címe: AGYAM és a PÉNZ. Nem könnyű olvasmány, viszont cserébe rengeteg konkrétumot és hasznos tudnivalót ismertem meg az evolúció során kialakult agyi működésünkről.

Hosszas és gondos mérlegelés után miért választjuk gyakran mégis a kedvezőtlenebb ajánlatot? Azért, mert a jövőbeli bizonytalanság miatt lehetetlen racionális, objektív eredményre jutni a döntési alternatívákat illetően. Bár azt gondoljuk, mindent gondosan mérlegeltünk, végül mégis azt a megoldást választjuk, amelyiket a számunkra szimpatikusabb ember ajánlott.

A könyvből kiderül, hogy a pénzzel kapcsolatos, látszólag irracionálisnak vagy érzelem vezéreltnek tűnő döntéseink levezethetőek abból, ahogyan és amire agyunk az evolúció évezredei alatt kifejlődött.

Napjainkban divatos a fogyasztói döntéseket pszichológiai oldalról megközelíteni, azt vizsgálni, hogy döntéseink, viselkedésünk miért tér el a hagyományos közgazdaságtan által leírt racionális, logikusnak tűnő kimenetelektől. Az ember nem mindig cselekszik racionálisan, mivel a döntéshozatalban az érzelmeknek, az agyunkban zajló idegi folyamatoknak is döntő szerepe van. Lássunk egy példát: 100 000 Ft megnyerése nem ugyanazt az érzést váltja ki, mint 100 000 Ft elvesztésének az elkerülése – noha a két kimenet között számszerű különbség nincs.

A könyvből megértjük, hogy döntéseink összhangban vannak azzal, ahogyan az agyunk kifejlődött. Ez a meghatározó szervünk felépítésében, méretében és működésében alig tér el a több tízezer évvel ezelőtti ember agyától, miközben jelenleg olyan feladatokra használjuk, amelyek legfeljebb néhány száz éve léteznek. Ilyesmi a tőzsdei befektetés, a devizapiaci rövid távú kereskedés is. Tehát nem szabad azon csodálkoznunk, hogy ilyen feladatokkal csak bizonyos korlátok mentén képes agyunk megbirkózni.

Fontos megismernünk agyunk részletes működését, a befektetési és kereskedési döntéseink folyamatát ahhoz, hogy a belénk kódolt és a túléléshez nélkülözhetetlen döntéseink helyett másképpen legyünk képesek az agyunkat használni, tudatosan figyeljük és kerüljük el azokat a „csapdákat”, amelyeket a hétköznapi életben hozott döntéseinknél szinte észre sem veszünk,.

A szerző a befektetésekhez kapcsolódó folyamatokat és az azokhoz kapcsolódó emberi érzelmeket vizsgálja: gondolkodás és érzés, mohóság és félelem. Elbizakodottság, kockázat, meglepetés és megbánás. Hogyan válhatunk jobb kereskedővé ezeknek a folyamatoknak, érzelmeknek a megfelelő feltárásával, irányításával? Egyáltalán nem mellékes, hogy a könyvben egy egész fejezet foglalkozik például a boldogsággal. Mitől leszünk boldogok, hogyan hat a boldogság megléte és keresése döntéseinkre?

A könyv azért válik nehezen olvashatóvá, mert számtalan példa, pszichológiai felmérés, agyi folyamatok vizsgálatának leírása található benne, amelyek alátámasztják a szerző végső konklúzióit, de a könyv ettől válik hitelessé részletessé és rendkívül hasznossá.

Miért jobb vágyakozni, mint birtokolni?

Lássunk egy példát. A neurológiai laborokban végzett MRI-vizsgálatokkal alátámasztott tény, hogy a vágyakozás valami iránt intenzívebb érzésekkel és agyműködéssel jár, mint maga a birtoklás megélése. Hevesebb érzelmeket vált ki belőlünk például a rulettkerék pörgése alatti izgatott várakozás, mint az adott szín eltalálásával megnyert pénzösszeg által okozott öröm.

Érzéseink és ösztöneink ráadásul gyakran felülírják józan számításainkat. Ha például az a feladat, hogy egy piros és fehér golyókat tartalmazó tálból pirosat húzzunk, akkor az emberek többsége szívesebben próbál szerencsét egy olyan tálból, amelyben 9 piros és 91 fehér golyó van, mint egy olyanból, amelyben 1 piros és 9 fehér golyó található. Tudják, hogy előbbi kisebb nyerési esélyt kínál (9 százalék a 10 százalék ellenében), mégis úgy „érzik”, hogy abban több a nyerő golyó.

Az ember hajlamos a jövőre vonatkozó előrelátásra, döntésre, még akkor is, ha tudja, hogy a lehetetlenre vállalkozik. Egy kísérletben elmondták a résztvevőknek, hogy véletlenszerűen fog a szemük előtt piros és zöld fény felvillanni, de 5-ből 4-szer mindig a zöld villan fel, és a feladat az, hogy kitalálják a következő fény színét. Ahelyett, hogy állandóan a zöldre tippelve megelégednének a biztos 80 százalékos találattal, az emberek megpróbálnak túljárni a véletlen eszén és tippelni kezdenek. Ezzel átlagosan 67 százalékra rontva az elért eredményüket. Érdekes, hogy ugyanebben a kísérletben a patkányok rájönnek, hogy mindig a zöldre kell tenni, így ebben a tekintetben felülmúlnak bennünket.

Az ember másik fontos jellemzője az elbizakodottság. Ez tetten érhető az autóvezetés vagy a munkánk során is. Ez a „tulajdonságunk” is genetikailag kódolt és egyáltalán nem céltalan, hiszen gondoljunk bele, hogy kellő önbizalom nélkül az ősember ki sem merészkedett volna a barlang nyújtotta relatív biztonságból és éhen halt volna – mi pedig hogyan mernénk vállalkozást indítani vagy éppen befektetni, ha nem bíznánk önmagunkban.

A félelem, mint alapvető emberi érzés is érdekesen működik, hiszen gyakran olyan dolgoktól rettegünk, amelyektől nem indokolt tartani, míg máskor olyanokat bagatellizálunk, amelyek igenis veszélyt jelentenek. Klasszikus példája ennek a repüléstől való félelem, miközben az autózást a valósnál biztonságosabbnak tartjuk.

Hogyan hozzunk befektetési, pénzügyi döntéseket?

A pénzügyi döntéseink nagyon összetettek, hiszen egyszerre igényelnek tudást és egyfajta készséget, „művészetet”. Ezekben a helyzetekben a gondolkodó és érző agyunk együttműködésére van szükség és nem árt tudni, hogy a végső döntéseink meghozatalánál az agyunk mikor és hogyan tréfál meg bennünket.